1 csomag, 25 dkg gnocchi
fél csomag zsemlemorzsa
szilva lekvár (vagy ami van otthon)
(nagyobb képért katt)
Nevezhetnénk ezt városi gombócnak is. Vagy lehet ez egy olasz és magyar barátság eredménye is, hiszen a gnocchi az egy olasz burgonya gombóc...
Gyerekkorom egyik nagyon kedves szép emléke, hogy Nagymamám minden este tésztát gyúrt, ugyanis Nagyapám imádott mindenféle tésztát. Szerencsés voltam, a nagyszüleimmel egy házban nőttem fel. Emlékszem tisztán a mozdulatra, ahogy a gombócokat sorban, mint a gép, olyan gyorsan már rutinnal gyártotta, és alig vártuk, hogy elkészüljön.
Párszor már én is nekifutottam a szilvás, lekváros gombóc készítésnek, de nem a leggyorsabb étel amivel eddig találkoztam, ráadásul könnyű elrontani.
Történt hát egy szombat délelőtt, hogy időhiány és ötlethiány lépett fel nálunk, és ott állt a család éhesen... Hát benéztem a hűtőbe, és megláttam egy ideje bespájzolt gnocchi csomagot, és ugyanitt a szilvalekváros üveget... Így született. :)
Egy lábasba vizet forraltam, majd a forró vízbe dobtam a gnocchikat, és kb. 8 perc alatt, amikor is felúsztak a víz tetejére, hideg vízbe szűrtem őket. Míg főtt, egy másik lábasban 2 evőkanál olajon megpirítottam a zsemlemorzsát, pár perc az egész. Mikor minden kész, a gnocchikat összekevertem a morzsával és máris tálalható. Nekem a gombóc szatmári szilva lekvárral az igazi, de természetesen ez is variálható ízlés szerint.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése